Kripta felújítás Hathalmon


 

 

 

2008. szeptember 20-án egy rövid avató szertartás keretében megemlékeztünk a Jókay és Ihász családról a felújított hathalmi kriptánál. 

Ittzés János püspök a kriptánál és a bakonytamási templomban

 

 

 

 

 

 

 

 

   A hathalmi kriptában nem csak Ihász Lajos, az egykori hathalmi és lőrintei birtokos s neje, Jókay Etelka (Jókai Mór unokahúga, Jókai bátya Jókay Károly lánya) nyugszik, hanem ifj. Jókay Móricz, s neje, mezőmadarasi Madarassy Róza, akik fiatalon haltak meg a spanyolnáthajárványban.  Ekkor fogadta örökbe Ihász Lajos Jókay Miklóst, aki felvette a Jókay-Ihász nevet.  Jókay-Ihász Miklós, Hathalom utolsó földesura 1945-ben halt meg.  1993. februárjában temettük ide özvegyét, özv. Jókay-Ihász Miklósnét sz. Szoboszlai-Pap Erzsébetet (mh. 1975), nagynénjét Csanak Jánosné Szoboszlai-Pap Irént, fiát, Jókay Lajost (mh. 1993), valamint jelképesen ifj. Jókay-Ihász Miklóst, aki 1945-ben egy francia hadifogolytáborban halt éhen.

 

 

Bakonytamási és Nagydém Községek,  a Jókay család valamint az Alapítvány összefogásának köszönhetően a kripta romjai előtti sírköveket, talpazatott rendberakattuk.

 

 

 

Az avatást egy Istentisztelet követte a bakonytamási evangélikus templomban, ahol Ihász Lajosról emlékeztek meg.

Ihász Lajos domborműve a bakonytamási templomban.  Ihász Lajosról az Evangélikus Élet 2008. december 7-i száma életrajzot közölt!

 

 

Az Evangélikus Élet, valamint a Veszprémben megjelenő Napló részletesen számoltak be a 2008. szeptember 20-i eseményről.

 

 

 

 

 

Ördög A. Róbert a napra írt verse (letöltés):

ALUSZNAK ŐK

 

Alusznak Ők!

 

És a halandók

Akik erre járnak,

Nem látják

A múlandó időt!

 

A Nap most is ragyog,

Tűzfénye szemembe szúr

Ebben az ősi temetőben.

 

Ki tudja, hogy

Kik voltatok!

Szóljatok hozzám,

Ti rég halottak!

Ne higgyem azt,

Hogy akik

Itt nyugszanak,

Csak voltak!

 

Induljunk hát el

Vissza az időben:

Zörgő csontok között

Tántorogjunk a vérben.

Március, október,

Sötét éjszakák,

Vad nappalok.

Rettegés, halál,

És Ti még is

Talpon álltatok!

Petőfi Sándor,

Jókai Mór,

Én veletek vagyok!

 

Zord idők, sötétség,

És egy szent család:

A megvadult kor

Gödörbe lökte

A hősi csontokat.

A sors igazságot

Galádul osztogat.

 

Most szél támad talán!

És a sokorói

Dombok oldalán

Sodródnak a

Vérző, őszi levelek.

S ha zúg a szél nyugatról,

Ha eső ver, akkor is

Itt leszünk veletek.

 

Hatalmas ég

Borulj védően fölénk,

Akik még élünk,

És óvd a holtakat,

Hogy koponyáikkal

Ne rókakölykök

Játszanak!

 

És a fák nőjenek

Az ősi temetőben,

Hárs, akác,

És a vadvirágok,

Idilli kép.

 

De lásd!

A zord kor

Még is ledöntötte

A házakat,

S a puszta igazán

Puszta lett!

 

Most megkondul

Egy Harang

Tamási felől

Hozza a szél a hangokat.

Imát kell mondanunk

A rég halottakért,

És akik élnek:

 

Mindenkiért!

 

2008. szeptember 20-ra Bakonytamási és Hathalom, a Jókay – kripta szentelésére és a bakonytamási templomnál az emléktábla avatására íródott a vers.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Program előzetes: 2016. február 11-én, este 7 órai kezdettel, a Jancsó Alapítvánnyal ( www.jancsoalapitvany.hu ) közösen rendezünk alapítványi estet a Budapest V. kerületben, Zrínyi utcában található BM Duna Palotában!


Készítette: On-Team Kft. Szoftver: SurfaceLight